tartalomjegyzék
PROLÓGUS
ELŐSZÓ: A vers és a dallam
01
VERS ÉS DALLAM
Vers a végtelen szerelemről
02
CSENDESEN
Vers az emlékek erejéről
03
ENGEM LÁSS
Dal egymás megismeréséről
04
SZERETLEK TÉGED
Dal az első szerelemről
05
A PILLANAT TOLVAJA
Vers az idő csapdájáról
06
MA KEZDŐDIK
Vers az újrakezdésről
07
SOHA TÖBBÉ
Vers a felelősségről
08
HALLOM A HANGOD
Dal az elveszett szerelemről
09
BELŐLEM
Dal a teremtésről
10
AZ EREDET ÉS
A VÉGÁLLOMÁS
Vers a múlt erejéről
11
KARODBA BÚJVA
Vers a reményről
12
ENYÉM VOLT
Vers a múló időről
13
VISZI A SZÉL
Dal a szél sodrásáról
14
A MARS, A JUPITER
ÉS A VÉNUSZ
Dal a szél sodrásáról
15
TÜKÖRTEKINTET
Haiku a tekintet mélységéről
16
NEM FOGOK VÁRNI
Dal a türelmetlenségről
17
DA CAPO AL FINE
Vers az élet körforgásáról
18
AZ ÉN APUKÁM
Vers az apaság örökölt útjáról
19
CSEND FESZÜL
Vers a sors visszhangjáról
20
PERON
Vers az út kiindulópontjáról
21
AZ UGRÁS
Vers az első ugrásról
22
TUDOM, HOGY
SZERETSZ
Vers és dal a szerelemről
23
TESTBESZÉD
Vers test és lélek összhangjáról
24
SZONETT
Vers az érzékiség mélységéről
25
KÍSÉRTÉS
Dal a kísértés erejéről
26
LASSAN
Vers az elmúlás fájdalmáról
27
HA ÉGNEK A HIDAK
Vers a sors magányáról
28
GYŰLNEK A FELHŐK
Vers küzdelem magányáról
29
TUDATALATT
Vers az összetartozásról
30
MELLETTED
Vers a társ megtalálásáról
31
VÉGTELENNÉ VÁLNI
Vers az élet körforgásáról
32
OTT LESZEL
Rendhagyó ima versben
33
A GONDOLAT
Vers a gondolat erejéről
EPILÓGUS
ZÁRSZÓ: Csak a csend kezd
új éneket
PROLÓGUS – A vers és a dallam
Azt mondják, a művészet nem válasz, hanem kérdés. Nem ítél, csak tükröt tart. Én ebben a tükörben láttam meg először magamat – nem úgy, ahogy a világ lát, hanem úgy, ahogy érezni kezdtem. Nem kerestem a figyelmet, inkább figyelmet szántam magamra, hogy meglássam mindazt, amit addig csak sejtettem: a pillanatot, amikor két tekintet összeér.
Ez a kötet nem kér, nem vár el – csak ott van, ahol a csend néha fontosabb, mint a szó. Ahol a hűség nem ígéret, hanem önazonosság. Ahol a szeretet nem ajándék, hanem jelenlét. Ahol egy mosoly válasz lehet, és egy ölelés: menedék. Itt a dallam nem hangjegyek rendje, hanem szívritmus. Itt a vers nem üzenet, hanem út.
Mert talán nem is a másikban, hanem az egymáshoz vezető mozdulatban rejlik a remény. És ha választani lehet, nem igazságot, nem szavakat, nem ígéreteket kérek. Hanem téged – versben és dallamban. A lélekcsend valódi reményeként.
Nem a világért. Hanem azért a pillanatért… amikor szavak nélkül is megértjük egymást.
Mert…
A vers
Nem csupán szó
Egyensúlyt teremt
Lélek és tudat között
Vers és dallam
Csendesen
Engem láss
Szeretlek téged
A pillanat tolvaja
Ma kezdődik
Soha többé
Hallom a hangod
Belőlem
Az eredet és a végállomás
Karodba bújva
Enyém volt
Viszi a szél
A Mars, a Jupiter és a Vénusz
Tükörtekintet
Nem fogok várni - akusztik
Nem fogok várni
Da capo al fine
Az én apukám
csend feszül
Peron
Az ugrás
Tudom, hogy szeretsz - dal
Tudom, hogy szeretsz - vers
Testbeszéd
Szonett
Kísértés
Lassan
Ha égnek a hidak
Gyűlnek a felhők
Tudatalatt
Melletted - vers
Melletted - dal
Végtelenné válni
Ott leszel - dal
Ott leszel - vers
A gondolat
ZÁRSZÓ: Csak a csend kezd új éneket
Ha idáig elértél, talán már nem csak olvastál – éreztél is. Talán egy-egy versben magadra ismertél, talán rám. De az igazi csoda nem a felismerés, hanem az, hogy mindebben találkozhattunk. Csendben. Nyitottan. Emberként.
Ez a kötet nem befejeződik, csak elcsendesül… Hogy benned folytatódjon tovább – egy sorban, egy dallamban, egy emlékben vagy egy újrakezdett pillanatban.
Mert amit a vers nem mond ki, azt talán épp te fogod megélni. És amit a dallam nem játszik el, azt a szíved súgja majd tovább.
A művészet nem lezárt mondat, hanem nyitott kapu. S ha ezen átlépsz, már nem vagy egyedül.
Köszönöm, hogy velem tartottál – versben, dallamban, önmagadban. Most már tudod: nem a vég, csak a csend kezd új éneket.